fiktív konzultációk az analógiák tükrében - 2014. július

Fiktív történet fiktív tanácsadók és fiktív kliensük között az asztrológiai analógiák tükrében - 2 rész

Kliens (K), Patentos tanácsadó (PT), Humán tanácsadó (HT)

- K: Jó napot kívánok!
- PT, HT (kórusban): Jó napot, tessék, miben segíthetünk?
- K: Az lenne a problémám, hogy nagyon éhes vagyok, és ugyan vannak elképzeléseim, hogy miképp tudnék ez ügyben vagy ez ellen tenni, de valahogy mégsem megy, nehéz az elindulás.
- HT: Értem, van Önnél recept ami mutatja a célt?
- K: Igen van, bár eléggé…hát hogy is mondjam… (zavarban van)
- HT: Igen?
- K: Áh, hagyjuk. Tessék itt a recept. (2 példányt ad, egyiket HT, másikat PT kapja)
- HT: E szerint a recept szerint a teste bizonyos területein hiány keletkezett, és ezeket jó volna pótolni.
- PT: Jó volna pótolni??? Már régen jól kellett volna laknia!!!
- HT (klienshez): Hol tart a megvalósításban?
- K: Hát, tulajdonképpen sehol. Mégcsak most öltöztem föl, hogy elinduljak a piacra. (zavartan ficereg a székben)
- HT: Hát akkor miért mondja, hogy sehol, hisz már felöltözött?! (mosolyogva)
- PT: Felöltözött?? Ember, maga még támogatja? Hát hamarosan éhen hal, ha így halad?!
- HT: Attól nem fog sietni, ha fojtogatja... (kedvesen)
- PT: Fojtogatni! Én? De hisz csak a javát akarom! Vannak szabályok az étkezésben, amiket be kell tartani: reggeli, ebéd, vacsora…!
- HT: Jóóó, hát van, aki délután 2-kor kezd el gondolkodni, hogy valamit enni kellene...
- PT: Hát ez elég nagy baj! Azt legalább elárulja, hogy ehhez a tünetekhez mégis milyen ételt kíván magához venni? – fordul a klienshez
- K: Hát, ezzel is bajban vagyok, mert úgy látom, hogy húst kellene ennem, de a hússal hadilábon állok – nem nagyon szeretem és meglehetősen állatbarát is vagyok. Mit tanácsolnak?
- HT: (ötletszerűen) Hát egyen olyat, amiben növényi fehérje van. Pl. kukorica, brokkoli, dió-és mogyorófélék…
- PT: Badarság! Az állati fehérjeforrás az igazi, már az őseink is javarészt húsokat ettek! Miért kellene átalakítani egy olyan rendszert amit többezer éve használnak és működik?
- HT: Nem akarok semmit sem átalakítani, csupán javasoltam egy újfajta megközelítést, elvégre a 21. században élünk… (odafordul a klienshez) Ha nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy állati fehérjeforrást is magához vegyen, akkor egyen tojást. De olyat semmiképpen ne egyen, amitől írtózik és amit tehernek érez.
- PT: Hát ez felháborító! Ön a sírba fogja vinni! Maga olyan tanácsokat ad, aminek semmi létjogosultsága és alapja nincs, és amit unatkozó, elméleti emberek találtak ki!
- HT: Próbálok aszerint útmutatást adni, ami a karakteréhez megfelelő és amire befogadóképes. Nézze, kollega…Én magam is húskedvelő ember volnék, de azért mert én szeretek valamit, és esetleg helyesnek gondolok, másnak nem biztos hogy jót tenne, sem fizikai, sem pszichés szempontból.
- PT: Mondja, hogy lehet az, hogy ugyan egyoldalon állunk, de mégis semmiben sem értek egyet Önnel?! Sem a „mikor” témában, sem a „hogyan”-ban és sem a „mi”-ben. Attól tartok, a kliens váratlanul összeesik az utcán az alultápláltságtól vagy elüti egy autó az éhségtől lelassult reakció idő miatt!
- K: Na jó, éhesnek, éhes vagyok nagyon, de nem érzem magam még veszélyben, hogy ilyen történjék!
- PT: Figyeljen ide! Nekem ne akarja elmagyarázni, hogy nem éhes. Látom a szükséges receptet és a sápadtságát is!
- K: Oh, ezért ne aggódjon, világ életemben fehérbőrű voltam!...
- PT: Haha! Ezt hívják elhárító mechanizmusnak!
- K: ÖÖÖ, elnézést, minek?
- HT: (PT-hez, nyomatékosan) Ha Ön mindenáron szeretne úgy viselkedni, mint egy szülő, akkor vegye fel a jó szülő szerepét, én azt tanácsolom. A keresztre feszítéssel és a korlátokkal nem sokra megy, hacsak támogató, kereteket adó korláttá nem alakítja azokat. Ezenkívül én a klienst mindig meghallgatom és hagyom a saját tempójában haladni… (rövid hatásszünet)
Nos… szerintem engedjük útjára a klienst, mert a végén még tényleg végletesen lecsökken az energiaszintje.
- PT: Az már rég lecsökkent! – de én szóltam.

- HT: (Klienshez) Ha valami miatt tényleg nagyon gyengének érezné magát, út közben térjen be valahová bekapni egy pár falatot, ne várja meg, míg hazaér és megfőz. De szerintem nem lesz gond, maga ügyes és talpraesett.
- K: Hát köszönöm a segítséget, nagyon fogok igyekezni!
- HT: Szívesen, vigyázzon magára, minden jót!